A kefe nélküli egyenáramú hajtóműves motor egy motortestből és egy meghajtóból áll, és egy tipikus mechatronikai termék. A kefe nélküli motor kefék és kommutátor (vagy csúszógyűrűk) nélküli motort jelent, más néven kommutátor nélküli motort. Már a 19. században, amikor feltalálták a motorokat, az első praktikus motorok kefe nélküliek voltak, nevezetesen a váltóáramú mókus{3}}aszinkronmotorok, amelyeket széles körben alkalmaztak. Az indukciós motoroknak azonban sok leküzdhetetlen hátulütője volt, ami a motortechnológia lassú fejlődéséhez vezetett. A 20. század közepén feltalálták a tranzisztort, és így megjelentek az egyenáramú kefe nélküli motorok, amelyek tranzisztoros kommutációs áramköröket használnak a kefék és kommutátorok helyettesítésére.
Ezt az új típusú kefe nélküli motort elektronikusan kommutált egyenáramú motornak nevezik, amely kiküszöböli az első -generációs kefe nélküli motor hiányosságait.
A kefe nélküli egyenáramú motorok széles körben alkalmazhatók, például autókban, szerszámokban, ipari vezérlésben, automatizálásban és repülőgépiparban. A legtöbb ipari vezérlés és automatikus vezérlés ebbe a kategóriába tartozik. Ezek az alkalmazások gyakran energiaátadással járnak, ezért speciális követelmények vonatkoznak a dinamikus fordulatszám-válaszra és a nyomatékra, valamint magasak a vezérlőkkel szemben támasztott követelmények. Sebességméréshez fotoelektromos és egyes szinkronizáló eszközök használhatók. A folyamatvezérlés, a gépvezérlés és a szállításvezérlés az ebbe a kategóriába tartozó alkalmazások közé tartozik.